Ami még Budapesten üdítő volt, az Föníciában már csak fásultság – és egy kis vér

Van a film első percében egy meglehetősen váratlan haláleset. A történet szempontjából egyébként nem túl lényeges pillanatban az egyik karaktert gyakorlatilag tőből kirobbantja az üléséből egy bomba – de olyan Wes Anderson-osan. Nem túl komolyan véve, már-már humorként eladva, szinte körzővel megszerkesztve fröccsen a vér a falra az amúgy pasztelles színvilágú és – kis híján émelyítően – tökéletesen megkomponált kamerabeállításban. Olyan Wes Anderson-osan.

Ez a robbanás valahogy egyszerre jelzi, hogy ez a film egy árnyalattal súlyosabb lesz, mint a korábbi Wes Anderson-művek, de közben azt is, hogy Wes Anderson még mindig ugyanaz, és A föníciai séma ugyanannyira az ő filmje, mint az előző egy tucat.

És ezzel leginkább azok jártak jól, akik szeretik a – főleg késői – munkásságát.

még akkor is, ha a témája más rendezők kezei közt vérkomoly filmet eredményezett volna: a kvázi halálán lévő Benicio Del Toro (Zsa-Zsa Korda néven, egyébként) néha meghal, de mégis túléli, és a maga Wes Anderson-os módján igyekszik megjavítani a kapcsolatát a lányával, és valahogy próbál napirendre térni afelett, hogy halálközeli látomásaiban bizony a Bill Murray képében tetszelgő Istennel néz farkasszemet – hiába hithű ateista.

Egyfelől, öröm nézni ezeket a színészeket, örömjátékot láthatunk mindenkitől, Tom Hankstől egészen Willem Dafoe-ig. Másfelől viszont az a gond, hogy amíg a rendező filmjei megkülönböztethetők voltak egymástól – gondolok itt a teljes filmográfiájára, az 1996-os Petárdától a 2021-es A francia kiadásig –, addig minden nagyon jól működött, azóta viszont kifejezetten agyzsibbasztóvá vált a rendező túltolt Wes Anderson-kodása. Ami A fantasztikus Róka úrnál vagy A Grand Budapest Hotelnél még üdítő volt, az az elmúlt pár év „filmtermésében” már kissé fásulttá vált – és hát termés ez valóban:

Viszont ilyen is kell. Van egy rendező, aki megbízhatóan szállítja – amúgy színészóriásokkal teletűzdelt – filmjeit, amelyek talán a néző fejében összemosódnak, de kirántanak minket a valóságból, és ideig-óráig visszaadják a gyermeki lelkesedést, naivitást, örömöt és játékot – aztán mindenki megy Isten hírével. Csak az a nagy kár, hogy ami még Budapesten üdítő volt, az Föníciában már csak fásultság.

A föníciai séma (The Phoenician Scheme, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) 2025. május 29-től tekinthető meg a magyar mozikban.

Nyitókép: A föníciai séma